A Sóballa tanösvény a világviszonylatban egyedülálló pannon szikesek legfőbb elemét, a klasszikus fehér vizű szikes tavi vízi élőhely együttest és a környező szikes élőhelyeket, a jellemző növény és állatfajokat mutatja be élményszerűen közeli módon, a Böddi-szék peremén.
A tél végén, a tartós fagyok elmúltával megjelennek az első visszatérő madarak a szikes tavakhoz. A bíbicek közül sokan költésbe is kezdenek márciusban, a pajzsoscankók akár néhány százas csapatai viszont csak megpihennek ezen a vidéken, mielőtt tovább folytatnák útjukat az északi fészkelőhelyeik felé. A piroslábú cankó jellegzetes füttyentései már egyértelműen jelzik a tavaszt. Ez az egyetlen gyakorinak mondható cankó, ami hazánkban fészkel. A gólyatöcsök valóban hasonlítanak a fehér gólyákra, attól azonban lényegesen kisebbek. Ők is előszeretettel fészkelnek a szikes tavak környezetében. A gulipán az egyik legjellegzetesebb szikes tavi fészkelőfajunk. Felfelé ívelő csőre és fekete-fehér tollruhája teszi rendkívül impozánssá. Az átláthatatlan szikes vízből kaszáló mozdulatokkal szűri ki táplálékát, melyeket vízi gerinctelenek alkotnak. A széki lile hazánk egyik legritkább fészkelő madárfaja, néhány évvel ezelőtt a Böddi-széken kiemelkedő állománya volt. Ma is előfordul, de igazán szerencsésnek mondhatja magát, aki találkozik ezzel az apró, de annál szebb partimadárral, amint a száraz és nedves zónák határán, apró, de gyors léptekkel szedegeti ízeltlábúakból álló táplálékát. A költési szezon végével egyéb vonuló fajok színesítik az egyébként is színes tavat: cankók, partfutók, sirályok, szerkők, csérek. Sokezres csapatokban lepik el a tavat a különböző réce- és libafajok ősszel és télen, de amint a fagyok tartósnak bizonyulnak, ők is délebbre húzódnak. + rétisas, parlagi sas és vándorsólyom.
Ősztől kora tavaszig a libák és kacsák „kísérői” a nagyobb ragadozó madarak. Európa legnagyobb madara a rétisas, melynek tápláléka főként halból és vízi szárnyasokból áll. Ebben az időszakban az északról lejjebb húzódó egyedekkel egészül ki az itteni állomány. Másik gyakori sasfajunk a szintén fokozottan védett parlagi sas. A védelmi tevékenységeknek köszönhetően a kipusztulás széléről sikerült megmenteni ezt a ragadozó madarat, melynek ma már stabil állománya van, és a Böddi-székhez közel is fészkel. A vándorsólyom a rétisashoz hasonlóan a téli időszakban délebbre húzódó egyedekkel dúsul fel. Nem az Alföld költőmadara, ezért a Böddi-széken telelő madarak biztosan más térségekből érkeznek a liba- és kacsatömegekkel együtt.