A Sóballa tanösvény a világviszonylatban egyedülálló pannon szikesek legfőbb elemét, a klasszikus fehér vizű szikes tavi vízi élőhely együttest és a környező szikes élőhelyeket, a jellemző növény és állatfajokat mutatja be élményszerűen közeli módon, a Böddi-szék peremén.
A Böddi-szék a szikes tavak között igen különleges, mert története során nemcsak a csapadékból és a felszín alatti vízáramlásokból töltődött vízzel, hanem egy tekintélyesebb, bár időszakos szikes vízfolyás is táplálta. A Duna egykori árterületén a levonuló felszíni vizek változatos, a mikrodomborzati viszonyokhoz alkalmazkodó kisebb-nagyobb vízfolyásokkal hálózták be a Felső-kiskunsági tájat. E korabeli vízfolyások egyike, a Sós-ér vízgyűjtője is ezen az ártéren terült el. A Sós-ér vízfolyásának egyik legnagyobb és legértékesebb befogadó medencéje a mai Böddi-szék. Az 1950-es évektől kezdődően azonban e vízgyűjtő területen – részben a Sós-ér egykori medrét is felhasználva – egy jóval mélyebb, határozott medervezetésű belvízelvezető és öntöző főcsatornát hoztak létre (V. csatorna), melyet a vízfolyás neve után Sós-éri főcsatornának is neveznek.
A Böddi-szék tómedre nem egy egységes, nagy vízfelület, hanem egy két részre tagolt központi mederrész és ezekhez csatlakozó mederöblözetek, melyek többnyire sekélyebb vízborításúak. Az öblözeteket egymástól a vízállásokból szigetszerűen, félszigetszerűen kimagasló hátak tagolják. Ezek egy része a leszáradó vízből épphogy kimagaslik és legfeljebb szikes tavi iszapnövényzet telepszik meg rajta, míg mások tekintélyesebbek és löszös karakterű ősgyeppel borítottak.
E természetes tagoltság a terület élővilágát kifejezetten gazdagítja. Azonban a szikes tó medrét kettészelő csatorna e tagoltságot rendkívüli mértékben felfokozta, és a területre nézve kedvezőtlen folyamatokat is elindított. Míg a természetes meder morfológiai változatossága korábban nem volt gátja a szikes tavak természetes vízjárási folyamatainak érvényesüléséhez, addig a csatorna nyomvonala és a csatornához csatlakoztatott árkok, gátak rendszere átszabta a mederöblözetek hidrológiai helyzetét, lefűzésükkel jelentős mértékben hozzájárult azok teljes elmocsarasodásához, szikes jellegük csökkenéséhez.
Évszakok a szikes tavaknál:
Az őszi esők és a téli csapadékok tartósan megmaradnak a szikes tavakban, melyek jellemzően a térség legmélyebb pontjain helyezkednek el. Ennek következtében nem csak a fentről érkező vizek kerülnek a szikes tóba, hanem a szikereken keresztül és a talajfelszín alatt is a környező, magasabb térszínekről is a tómederben gyűlik össze a csapadék. Rendszerint ebben a tél végi, tavasz eleji időszakban a legmagasabb a vízállás. A tavasz előrehaladtával azonban a böjti szelek, a kihajtó növények megteszik hatásukat a tó vízszintjét illetően, amely ilyenkor elkezd csökkenni. A lassan csökkenő vízszint tökéletesen megfelel az itt fészkelő partimadaraknak. Számukra veszélyt a költési időben történő, özönvíz szerű, vagy a hetekig tartó nagy esőzések jelentenek, amelyek a tojásokat és a néhány napos fiókákat is veszélyeztetik. Az egyre melegedő időjárás, főként a nyári forróság során a tó vizének párolgása tovább csökkenti a vízszintet. A párolgás hatására a talaj kapillárisain keresztül az oldott ásványi anyagok a felszínre tudnak jönni. A víz a felszínen elpárolog, de a sók a felszínen maradnak. Ez a folyamat nagyon fontos a szikes tavak lúgosságának és sótartalmának fennmaradásához. Nyáron, nyár végén nem ritkán teljesen ki is száradhat a Böddi-szék, ahogyan a többi hasonló, sekély vizű szikes tó is. Ekkor a szél – ami ezen a többnyire fátlan, pusztai tájon sokat fúj – munkája lesz hasznos a szikes tó szempontjából: a felszínen felgyülemlett szerves anyagot kifújja a tómederből, ami a tó megújulásához szükséges. Ha tartósan felhalmozódna a szerves anyag a tómederben, az a tó fokozatos feltöltődéséhez vezetne, egyre több növény megtelepedésével járna, és az állatvilágának, vízkémiai összetételének megváltozását is eredményezné. Talán lehangoló látvány egy teljesen kiszáradt tómeder, de a sekély szikes tavak időnkénti kiszáradása természetes és fennmaradásukhoz szükséges folyamat.