A magyar tarka szarvasmarhák legelőterületén a zárt mocsári növényzet átalakulása az élőhely típus szegélyében megindult, melyet a tél végi madárgyülekezetek élőhely választása is jelez.
A nyílt vízfelületek a mélyebb részeken növekedtek, így a korábbi évekhez képest jelentősebb méretű, több ezres egyedszámú lúdcsapatokkal találkozhatunk, melyek naponta többször ingáznak a legelőterület és a Böddi-szék medre között. Nagyobb részük nyári lúd.
Több, egymástól elkülönülő bíbiccsapat is szívesen választotta februárban pihenőterületnek a vízállások tocsogós szegélyét.
Egyre általánosabb és elterjedtebb madárfaj szikes vizes élőhelyeken a bütykös ásólúd, mely idén is szép számban figyelhető meg a Böddi-széken.
A hamarosan érkező gólyatöcsök, és a kifejezetten a kopár, gyér növényzetű vakszikes területeket kedvelő gulipánok is kedvezőbb, változatosabb mintázatú élőhelyeket találnak visszatérésükkor. Idén kiemelt feladat lesz a legelőterületek botanikai és madártani monitoringja, hiszen az élőhelyek változásának dokumentációja a 2020. évben jelentős eredményeket mutathat.
Fotók: Hamar Sándor, Mile Orsolya
Szöveg: Mile Orsolya, Németh Ákos